Alattam úsznak
jégtáblái sorsomnak:
pillér marja szét.
2017. január 27.
Tévúton talált
ma este minden árnyék
mit rég vetettem.
2016. szeptember 14.
Vonataink közt
mondd, mennyi az átszállás?
Végigvártuk már.
2016. július 20.
Mondanám: csend csak.
Vonalakba rajzolnám:
de enélkül él.
2016. június 28.
Odakint: sötét.
Magánvalódban léted
lelkedben fényt gyújt.
2016. június 10.
Felhők ott úsznak,
de összetalálkoznak:
zivatar, s zöld csend.
2016. június 10.
Mert ha szabad szív
formálja, szebb a szó is:
sík helyett domb-ív.
2016. május 28.
Másnapokon él,
aznapokon álmodik;
mi mozdul: a szél.
2016. május 24.
Sok mondat: téved,
váratlan vendég: felsül;
mi jó hát? csend ül.
2016. május 17.
Van, mikor szép: rút,
másnap távola igaz.
Délibáb, taníts!
2016. május 16.
Éj ölel most tán?
Hajnal-madár dala csend
ül vadalmafán.
2016. május 13.
Ugyanaz másképp.
Kiüresedik az éj:
végtelenbe vesz.
2016. május 12.
Annyi faág vár
énekre még új éj száll
dal szívre talál.
2016. május 3.
Szeretet kitár:
szíved rejtekében, mondd,
titkod hogy szület?
2016. május 1.
Automata
lélekmozdulatok közt
csendben látni már.
2016. április 3.
Megnyugtató, hogy
visszafordíthatatlan
a belenyugvás.
2016. március 29.
Fáradt ágakra
is illatos szirmokat
szór a kikelet.
2016. március 22.
Rügyed kifakad
beléd oltott tavaszod
virágba borul.
2016. március 17.
Vadalmafa ő
neveletlen, metszetlen:
világ öröme.
2016. március 4.
Beléd költözött,
simogasd: így lesz örök
cinegemadár.
2016. február 20.
Nem nyerhetsz erőt:
szenvedésmintáidat
tanulod egyre.
2016. január 10.
fehér elefánt
a sivatagon át
egy emléket visz:
kortynyi víz álmát.
fehér elefánt
hegycsúcsokra hág
magában őrzi:
zöld völgy nyugalmát.
fehér elefánt
délibábbá vált
mit senki el nem hisz:
abban a boldogság.
2015. február 20.
Tele van a város titkos ajtókkal
Amelyek mögött emlékek éheznek
Hogy vesszek el köztük
Nemhiába léteznek
Most már minden ház
ugyanannyira fáj
és minden utca ugyanoda vezet.
A szobrok is egyfelé mutatnak
hívogató kertek lombjaiból veszek
mintát, prédát és szárnyas kék eget.
2009. július 11.
Annyi minden vagy nekem
mi soha senki nem lesz
tavaszból lopott illatoddal
fagyok most össze - közel-távol szívedhez
itt veled-egyedül, te-magányomban
siratlak, hogy bennem élsz
felednélek néha csak
de megfojt lassan bársonykéz.
Belém öleli szellemed
elképzelt jövőnket
így végül szabadon engedlek
de csak jár a szám
mert titkolom, hogy szenvedlek.
2009. június 18.
hárfába sírod forgácsait a télnek
kialvó erővel álmokká téplek
ujjaimban érzem a húrok lüktetését
forró görcsbe ránduló néma ölelését
szemednek.
2009. június 4.