A Dél-Dunántúl poros földútjai közé születtem nyolcvanegyben, majd a főváros nyelt magába közel két évtizedre, hogy aztán egy rejtekajtón kipottyanva a Pilis hegyei közt érjek talajt, és növesszek először és végre gyökeret.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig az írást használtam lelkem árterének, de a húszas éveim végén szinte teljesen elnémultam. Az utóbbi években a szapora és zilált szabadversből fókuszáltabb haiku lett, nemrégiben pedig a hosszabb, összefüggő történetek megfogalmazása felé indultam el.

2020. közepén indult, tervezetten rendszertelenül frissített weboldalam egyrészt mementója lesz régi dolgaimnak, valamint itt fogom dokumentálni új próbálkozásaimat.

Kapcsolat: zpaltamas@gmail.com