Annyi minden vagy nekem
mi soha senki nem lesz
tavaszból lopott illatoddal
fagyok most össze - közel-távol szívedhez
itt veled-egyedül, te-magányomban
siratlak, hogy bennem élsz
felednélek néha csak
de megfojt lassan bársonykéz.
Belém öleli szellemed
elképzelt jövőnket
így végül szabadon engedlek
de csak jár a szám
mert titkolom, hogy szenvedlek.