Fületeken kagyló, ott beszéltek semmit.
Hogyha összefekszel, semmi más nem számít.
Kibelezett szavak duplán tükrözve hanyatt
engem is csak az ihlet meg,
miben nem rejlik tekintet.
A szépség nem fáj, ha látom,
de most szenvedek.
Otromba szekereken ültök
üres a szemetek,
ahogy egymásra néztek
ott vesztitek el epreiteket.

Sajnálatos forradalom, elhibázott léptek
Mindenki csak írni akarja a történelmet.

Szavak nélkül hátast vetem magam,
felhőkbe fulladok
leszek szürke falatok
soha se csalódtok
mert hitetek cukor
és szemeitekben üresek vagytok.