Késekből rakott ágyon
valamelyik véletlen folytatását várom
tested bájaiba veszett minden fájdalom
s tavasz ébredt kebleidből
énekesmadár szárnyakon
ahogy illatod a nyakamon
mindig ugyanazt a percet várom,
mikor újra jössz, hozzám érsz
s újra emberré változom,
és végre elolvadnak ezek a kések az ágyamon.