Nézd, én nézek nesztelen héjákat
szétterülnek szárnyaikon hártyák
víz tetején mellúszó szivárvány-foltok
halnak lopott léghólyagjára dobbantok
s repülnek nádból felriasztott szárcsák
míg rétednek korgó gyomrú farkasa vagyok
és még hangzavarok túlkiabálásába fáradt torok
s térdednek kalácsában édesítő-foltok.

***

Mindezek mesélnek hangutánzón csikorgatva
fogazatok közé szorult ártatlan hurkokra
szerelhető bűntudatról, kivehető fájdalompatronokról
újratölthető selejt-izgalomról
mégis magukba fulladtak mára.

***

Keresem kiskésem, mert szorít e zsineg
mi arcodtól arcomig most fagyottan izeg
látni akarlak, tisztán, pont úgy hogy vagy
persze, hogy meztelen megint, de őszintén magadnak
feltett kérdésekkel táncolgatva szemlesütve
hóban fagyban találok rá neked
iglu-szerelemben fogant bálnagyerekünkre
ezért lett pont ő, mert csak a mélyet hallja
hisz lelkünk lomha húrja szédül a magasba'.