Szemedbe olvad napsugár-fagylalt
puncsban a mazsola vagyok
puhán a nyelvedre fagyok
hogy aztán majd beléd olvadhassak
míg elvesztettem csigaház-tölcséremet
ijedten szívhűtőmbe zártalak
és lettem kívül vizes-édes
instant öröm belül érdes
emészthetetlen vidámságra képes
szavakkal idézem meg koraesti fényed.