Mondd, miért is lenne vége ennek a dimenziónak pont itt
ebben a másodpercben és ezen a négyzetméteren
terülnek el azok az álmok, amiket már ébren is látok
hogy ne legyek egyedül, most fogszorítva koncentrálok
s gondolatban testet alkotok
mint abban a régi könyvben az a valamilyen sámán
ki déli őserdőben álmodta fiát túl magán.

Régóta védtelenül álltam érveim előtt
meztelen lélekkel áztattam ki magamat morajló vizekben
hogy újra megszülessek eltűntem mindenben
mi kicsit is jó volt arra, hogy megöljön
azt lenyeltem, hogy harmadnapra újra előtörjön
a vágy a végre - szépre - de enyémre.

Így tisztult ki akkor az ég
s most már emlékeimben halványlik csak
az az olcsó szomorúság
ezek nélkül várlak már
szegény gazdagság.