Itt zúgtak ezek a harangok miközben testünk egymásba porladott
zaklatott harmatcseppek tükrözték csak vissza
miközben bíborszín felhőket bámultam hangerőhalkítva
csodálkoztam aprólékosan fehérített fodraikra
birkák támolyogták eközben magukat félholtra
és hogy ne tudjam hazudni hogy nincs szükségem rád
varázsköpenyedbe bújva te elloptad a ruhát.

Szíveket takart el egy függöny
kipreparált érzések törtek ezer szilánkra
és erőtlenül meredezett mindenki az összekulcsolt imára
kezei közt eddigre már mind csak magát látta
de mi titokban rohantunk ezer irányba
megtévesztés végett
szakadtunk állra combra és szájra
s így darabokban szerettük egymást halálra
hogy zavarosan egyesülve tisztuljunk ki
mire újra elérkezik az óra
mikor újra kell születni.

És mondod is hogy láttad
és tudom hogy nem félsz
én mindenben ezt vártam
hogy lássam mégis élsz
a legmélyebb iszapba
ásva vártam
gyöngyöt neveltem
sárból formált számban.