Tarthatatlan távolságokat tartunk magunk közt
miközben testünk őrlődése párnák emlékező illatában
torokszorítva most kimondatlan mondatokkal elönt
engem vágyaimnak ebben a meghatározhatatlan szakaszában.

Mindenféle magyarázatot keresünk, miközben színes tollakkal
tömjük takarónk nyakig húzva álmodok ökölbe szorított szívvel
csordultig telek meg mindenféle szilárdnak hitt álommal
mi szertefoszlik, szublimál ahogy akaratlan felégetsz szemeddel.

Mert sokkal mélyebb vagy és sokkal jobban fájsz
mint bármilyen elképzelten, behunyt szemmel rajzolt árny
átjársz, szétvetsz s megvizsgálod lelkem
s láthatod, jelen voltam végig, végül megéhezett testem.

Mosolygok most csendben.