Látod, itt vagyok megint - és már.
páncélozott védőruhát öltöttem magamra ma reggel
szárnyaimat betonkabátba dugtam be
nyakamra vörös-fehér csíkos hóhérkötél feszül
ahogy palástom, koldusruhám koptatja körülöttem
villamosok csikorgásából ébredt bűntudatomat
kiutasításoddal - vágyak elvágásával
mi jöhet még?

Sírásod sem enyhít. Marcona érzések
vágnak ketté, miközben gyilkossá vedlek
ebben az álruhában
innen, ilyen távolról is érzem
ahogy haldoklik ez a céltalan vágy.