A szavakba gyűjtöttem minden erőmet a sírásra
kitörni képtelen könnyek áztatják most szívem
burka reped értetlenül állok térdig ebben a vízben
mint minden végzetben ebben is ugyanúgy nincs ára

semminek és életek is váratlan születnek
mint kacsok édes így a savanyú kötözöm bokámhoz
térdedet mint képzetek kapcsolódását
sivár véredény falába maró karmokat érzek
tudatom kitágított peremén.

Hagyd elől azt a gyertyát
ne vidd le addig a szemetet
amíg egyszer veled nem lehetek
majd megeszem minden szavad
úgy - hogy némán senkiddé vedlek.

Ha mégis megszületnél, őszintéd leszek.