Írjunk egy sorba
egy kasztban haldoklunk majd
áttörhetetlen falakon rohanunk
így a velünk született bánat
majd kettétörik köztünkben
amíg kereskedek a kínjaimmal
és veled pereskedek a hajlamaiddal
ékesített szépségedbe fúlva hozom
majd a holnapunkat sírva
kézben morzsolva, őrölve porrá
így zavargunk majd haszonállatokká
fejhető barmokká és igába dőlve
hanyatt fekve gondoljuk
az élet mégis pőre
maradt eképp előttünk
és belelátunk, a jövőbe tekintve
latolgatjuk
meghaljunk-e vagy hazudjunk.