Z. Pál Tamás

(egykoron)

Ahogy mellettük elhaladva sóvárogtam, mint kóbor kutyák
alant, az ösztönök mélyére száműzött
cselszövésekben tobzódva vonyítottam én is azt a refrént
ami elveszettnek tartott örömfoszlányokat ébreszt
most, hogy reggelre ébred szemem és az a könnycsepp
marasztal soványodó holdkaréjjal, amelyik hazudott egykoron.

2007. december 4.