Igen átok (talán vártuk mind a napot)
hogy eljöhessen újra kettészakadt múzsa
rejtekébe bújva szétmarcangolt óda varázsához
simulva rettenthetetlen céltalanságba
burkolva ezt az útkeresést is.

A tavakba ugrani váltott lábbal szökell
a vágy, ahogy arcot talál - hátba vág csak
és nem kérdezhetsz álmokat csak
nem érezhetsz, vértelen ujjakkal
szorongasd halálra
szívem.

Medúzák és ámbrás cetek egy szinten élnek
a gondolataiddal - ezek a kocsonyás tetemek
ahogy kimúlnak a rángó igaztalanságban
csinálj zsírkrétát ebben a gyomorgyárban
ahol munkás vagy
ha gazdag is talán.

Mindenképpen vak és szolgalelkű egy lány
ha itt robotol neked, nekünk hordja csak
a vizet a markában
ezer felé locsolta már a nap
ahogy agyonszúrt egy imát ez a
semmirekellő és vesztes csoda-pap.