Csak azt, hogy szép szelíd szemű
félfamentes vágyak mezején várlak
míg kirügyezett minden bokor
addig fagyott föld fölött lohol
valami fékevesztett pára
így szállok alá, így leszek málha
kolonc minden nyakon, rémálom
a köbön, valami lábtörlő hajnalon
szállok csak a szemedre
s nem leszek szépséges
hisz álmodba maró fájdalom
rémséges tüzénél ébreszt
minden csalfa ábránd
így vigasztal, halott vascsonk
köszönt, s bókol
nézd, hogy hajlong.