Z. Pál Tamás

Itt ketten

Mondd ki a nevem
gyere, kergess végtelen
játssz velem, gyere vágj képen
nevelj, ahogy nem nevelt senki
nevetek, hát te is nevess ki.

Veszíts el, ahogy én veszítettelek
találj meg, hisz ezer éve kereslek
légy nekem hát az
mit nem mond ki semmi szó
nem fest le ecset és nem is lehet jó
hisz hinni kellett volna
látni előre, s gondolni csak jóra.

De jött valami kényes
kellemetlen felhő
elvett tőlem
nincs már előkelő
indokom a földnek
hogy ott találok sebeket
hol már nem is lőnek.

Bárgyú szavak csak
egyszerre feszített csendes akarat
mondd, hogy ugyanúgy itt vagy
most hogy elhagytál
nem találod magad
tükrömben szellemmé faragtalak.

2006. december 1.