gyere csak - kérlek maradj úgy, ahogy itt hagysz
valahogy majd boldogul a világban a rendetlenség
rendeződik talán a csend
vetkőzik ezer színné bomlásnak indult csak
épp egy csepp.

vércse vadként vadászó szertelen
vércseppek formájában gázol át szíveken
minden egy - így ahogy mondom, minden ugyanaz
miképp másként is lehetne, hát nem
nem lesz soha többé; maradni kétséges
csak por lepte el az álmod
maradékát végtelen bűntetted.

nincs is több, minden ugyanaz
mondod, míg hiszem, hogy kérlelted
hiszed, hogy kérleltem
hittük, hogy emberedre akadtál
a tömegben, csak magad politizáltál
mind megúnták, otthagyták a végén
kiskabátot húzott egy lány ott a szélén
maradni kétséges.
mondd, mondd, mondd ki, mennyire rémes
remegek, ahogy az ideges veríték
patakzik tavaimba, bennem - legbelül
vérzek el, hisz ahogy vártad, úgy temeted

mindenben ugyanúgy vártátok,
s most ő temet el.
mindig egy és egyetlenül némán
vakon tapogatva csak bénán, bénán csak
de inkább mégis léhán.