nézem az eget
úszó rettenetbe temetkezünk
egymás mellett keressük
majd a hajnalt

várom a végét
minden ilyennek, mint tudvalevő
a végzetes kényszeredett
virágok ölén
ázó felszínbe marta a neveket

ahogy elfeledtem
magam, hogy bezárták a poklot
nincs helyem ott sem
hát testet lopok
ezekhez az érzésekhez
nézd - hazug mind.

gyönge karokkal csapkodom
a búzatáblák mélyére gázolok
hogy térdemet simogatja
halott kezek tenyerébe
rejtett tükrök fénye.