csupasz testbe mártott lélegzet után kapkodón
valahogy majd hervadón (öntöző kezek közt)
haldoklón a fényben, míg száradó képzelet
lehet majd az az egyetlenegy
min sebet ejt a hajnal
mikor álmodni készül mindent elnyelő vigasszal
a tavasz, ahogy áthajlik egy nyárba
ebbe a végtelen táncba
feledkezett minden
míg figyeltem, hogy meghal ezer isten
és elveszti formáját a kép
semmi sem született
(ezer éve ég)