Z. Pál Tamás

persze

(ördöge az ördögnek sem lehet mindenáron)
kétségbeesetten kalapál szíved
minden emléked a kukából
minden szíved egy nyárból
néz vissza, hogy látszol
te is minden képen
hanyatt hajítva - szerencsétlenségben
megfejthetetlenségben
összekuszált végzet-képben

ugyanúgy vagy mint voltál
hogy semminek nem hittél
falakhoz lapultál
mert árny csak a kegy
és vágy csak a hegy
mit megmászni nem, de kerülni soha.

2006. április 3.