kékeszöld álmokat akartunk magunkra vetni
ruházatunkban viseltük tovább az emlékezés
csodatechnikáját, ahogy abban a poros faluban
valahol - mindig leeső láncoktól olajos kézzel
nyúltunk szemünkbe, hogy kenjük el a keresztútnál
valahogy a szennyet és izzadtunk is talán gyerekek örökre

vagy kérdések egy verembe vetve, hogy tévelygés csak
hát szomjas kutyák könnycseppében az enyém
amikor sírtam, hogy sirassalak, mikor
még nem is ismertelek meg hiszen árny voltál
árnyékomban laktál mostanáig és én is kiléptem hát
a te árnyaid közül - de fénybe kell hogy dugjuk kezünk
hogy perzseljen ismeretlen nap vakító aranyfénye

kaloda-vágyak közt születtünk, etted a tufit
én talán ropit rágtam, hogy kólaízű építkezéseken
vagy sörszagú pincehideg reményekben
vártam és tudtam, hogy egyszer majd az a nyár jön el
amiben valahogy benne leszel, mert magadban hoztál ide
ebbe a bűnös városba engem, az emlékeimet
hogy voltam egyszer gyermek
valaki, bár nem az egyetlen, de szerettek

és most valahogy kimondalak, valahogy elnevezlek
pedig legszívesebben nem adnék szavakat a szemednek
mert fölösleges erőlködés csak és eszembe jut
ahogy raktam egymás mellé az ezer meg ezer sebet
és a téglákat igazgattam, vagy maltert kevertem
és építettem a végtelen magasba ezt a céltalan életet

és te csak etted a tufit és én csak rágtam kólához a ropit
akkor ünnep volt bizonyára, és abban a sörszagú pincében
inkább csak a fájdalomra leltem mindenütt
ahogy szembeszálltam a valósággal és a holnappal
pedig akartam - és így menekültem örökre messze
mert csak a messzeség volt örök, de most felváltotta ezt
valami vérmesebb és költőibb jelen, amiből
ugyanúgy szabadulnék, de most rablóként vágyom
tested, mert abba zártál mindent, ami kedves

zümmögő bogarak, talán legyek ezredét figyeltem
ahogy feküdtem azon a padláson, és nyeltem a port
ami betapasztotta szemeimet, könnyeimmel elegyedett
vágytalan teraszokon - énekeltük már ezt.

és ahogy elindultam azokon a földesutakon
hogy célok voltak-e?
nem hinném. kihajított virágos dombok közt
szétdobált - sziklaromantikát kerestem,
vagy inkább csak mindent látni volt kedvem
utakat kerestem - mégis elvesztem.