igaznak hatott hatástalan térérzék
munka az élet, rekeszizom-vérmérsék
nyomás aludj hatástalanítsd magad
utolsó pillanat után állsz
használd ködziháló agyad
emeld fel a kezed
mutass a szemben ülő házra
ott lakik a vágy
idebent sötét falakban
tudtál egy ajtót
(rejtező vénigazban)

mozgósítsd hát fáradozásod
fonnyadt gyümölcseit
rohaszd napon értéktelen kincseid
hogy érdektelen küklopsz homlokodba
mártom most én az ujjam
egyetlen hatalomban testesül
minden fának kérgestül
kellesz te is, hántolnak lélekig
vakon hogy némulj állj csak esőben

te istentelen senki ő sem akar hát
ugyanúgy járni járatlanságodban
veszni hagyni üveges tekintetedre
csapódott vakond-bölcsesség szagot.