kihűlt szobákon át kutattalak a fetrengő tömeg
roncsok közt bújtak meg a csillagok
mint űrbe kilökött rosszkedv
vonaglott
mindenben mindennel beoltott
csökevény akarat mellé dobott
hihetetlenül magányos lélek
vagy ha nem hiszed - tégy bármit
csak ne vonszolj végig
azokon a szobákon újra
mert már láttam mindnek arcát
és közönyét a tömegnek
félholtra verve
bennem fekszenek