ha elmerülök - kérlek nézz rám még egyszer
ha elvegyülök az idő mélységében
kérlek ne várd meg a holnapot
adj levegőt - légy a lélegzetem
tarts lent - tarts magadban
hadd lássalak - ahogy vagy és létezel
őszintén, miközben ellenem vétkezel
gondolatban, talán semmit sem érzel

már mindent összekuszáltak ezek a napok
mindent, mi kitart míg meghalok
ha nevemen szólítasz, talán marad még esély
hogy újra megszólítson az éj
de minek is, ha (szerintük) nem tudok szeretni
minek is, ha félreértett álmokban
ragadt kételyre számítasz minden szavamban
minden mozdulatomban és porcikámban

csak ugyanaz a kérdés, csak ugyanaz a végzés
ellenem - halálos ítélet minden végzet
ami szavakba kódolva, szeretetbe gyúrva
megtalált itt, ezen a helyen
mikor megszólítottál...

azt mondtam, hogy legyen,
mert hiszek magamban és tudom, hogy a hegyen
amit ebből a semmiből hordtam össze
ott láttál meg, és láttad a kertemet
benne minden fát és indát
ami behálózza szívem
elfogult lényemben elrejtett lelkem.

minden szó csak elhajlott arra
és a tükröket tartotta
a szavakat kifacsarta
hogy megtanítson félni
és folyókról mesélni
és mindenben hinni
hogy őszintén éljem le az életet
hideg fejjel várjam meg, míg végzek.

minden gyommal kertemben
minden kétséggel szívemben
hogy felkészítsem magam
arra a napra, amikor megadom szavam
egy valamilyen jövőnek
amit még nem tudhatok, csak érzek.

csak látványos színek közt élek
hogy elhihessem, amit belélegzek
nem öl meg, csak megtanít szeretni
megtanít elveszni, és elmondani a szavakat
kérlek, maradj.