Z. Pál Tamás

hogy ha úgy

itt állok és várlak a hajnalban
együtt vagyunk a szavakkal és a csapokat elzártam
együtt a félelmeinkkel és véges csak a határtalan
mert a csendes végzetes semmiség most a kedvesség
és csacska szavakat mormolok markomban egy pillangó
elengedhetném

2005. december 10.