postás lélek vagyok. elviszlek most, mert üzenet vagy.
útközben elfáradhatok, akkor részeg lehetek, ha hagyod.
mielőtt lefekszünk, beszélgetnünk kell, mert fáj majd a fejem.
az ébredés legyen gyönyörű - keljünk a nappal.
a másnap is csak derékba tör, kérlek ne menj el.
én viszlek - ugye tudod - tenyeremen, vagy a zsebemben.
le kell, hogy térjünk az útról, nem hagyod, ugye?
kérlek maradj mellettem, ne ébressz gondolatokat másokban,
ne okozz bűntudatot és ne hagyj levegőt venni.
a bűzös ködfoltoktól távolíts el messze.
inkább én ülök a zsebedbe.
inkább én leszek üzenet - vigyél te.
harcolj meg velem - ahogy én harcolok veled.
nézz mélyen aztán a szemembe, kérlek légy postás.
vigyél világgá és kürtöld szét nevem.
maradj itt, maradj kérlek itt velem.
inkább ne is induljunk most el
csak szeress belém - emelj fel kérlek
mert úgy érzem most, hogy nincs is nekem
semmim és senkim nincs nekem
de talán csak lelkem - az sincs nekem
postás voltam, az ég és a tenger úttörője
senki voltam, ma ugyanúgy azzá váltam
ami miatt a holnapba löktél és továbbállsz
tovaszállsz pillanat - megszakítod azt a kört
mely mutatta az utat, postás vagy
mindig is az voltál - ne add kezed
csak csendesen érezd azt a tüzet
idebent vagyunk, magunkban cselekszünk
végezetül mondd meg kérlek
mondd meg nekem - mi a nevem?
mondd ki, hogy mi lettem
mondd ki, hogy átváltozott bennem ez a düh

látod, így laposodik el a táj és mereng a tavasz
megmerevedik hát kezem, megkövülök benned
távozom a csatornákon át, ugye szúr a nevem
ugye fájok még, ugye undorodsz már tőlem

add meg hát, add meg hát, hogy legyek
hogy ugyanaz lehessek, mint te
hogy újraszülethessek - nemtelenül s bénán
hogy együgyű legyek - szerelmes de némán.