göcsörtös utakon csörtetek
(álmomban meglazítottam a csavarokat)
jártam minden mélyben és magasban
jártam a végtelen mellett, de vissza kellett fordulnom
hogy még egyszer utoljára megnézzem a múltat
aztán persze befordult a világ és kibukott a szó
hogy apró sejtekben áramlik csak tovább
a szerelem és a csoda sem mindennapos
hirtelen jutott csak eszembe egy mondat
most megőrülök inkább
mert szembenézni az asztalommal
bizalmatlanságot kelt bennem
magammal szemben és a vétkes lelkemet
borítja sárba
kit érdekel.
hanyatlik már az erőm
hanyatlik minden, ami vár
hanyatlik a láng és dacolni nem mer már az érzés
minden jégveremmel - ebben élsz te is
csak hirtelen nem tudtam elmondani
hogy miért is kellett megszólítanom
miért is kellett rád csimpaszkodnom
hogy erőt adj, hogy megsegíts
hogy elhidd végre mindenem
hogy kialakuljak és én is elhiggyem
hogy úgyahogy létezem.
mert akkor ilyen a szerelem
mert kéretlen
szitaszövetű, alaptalan és őszinte.
de éget
és most elégek.
és ha elégek, nem lesz semmi sem.
szemem nem látja a világot
megszűnik hát minden.