talán nincs is vége soha annak a táncnak, amiben lépünk
talán soha nem lesz egyetlen perc sem, amit élhetünk
talán soha nem lesz igaz semmi abból, amit eddig hittem
talán nem is érem meg a holnapot - végtelen hitem nélkül.

nincs itt semmi sem
nincs itt senki sem
nincs itt senki nekem
nem vagy itt te sem velem
hiába kutatlak
mindent elvesztettem.

éltet még valami nyomasztó bűntudat
éltet és eltakar, hogy újra hazudhassak
hogy élhessem ezt a semmilyen és kegyetlen évezredet
hogy virágot adhassak át, majd eltapossam
hogy mosolyt csaljak arcokra
majd gyilkossá válhassak újra
és ellopjam a titkokat
meglopjak minden világot.

megtorpan most egy átok
pillámra porszem hullik
bőröm szürke fényt érez pórusaiban
semmivé foszlik talán a kegy
és most elültetem újra a lelkemet.

szennyből ébredek majd reggel
mikor minden fehér felkel
minden kérdés megtelepszik újra
a válladról szólok majd vissza
hogy hadd lehessek múzsa
de öntelt semmiség csak a lét
öntelt kielégülés a halál
halott önteltség a tett
és őrület a szerelem.