dermedő merengésbe zárt könnycsepp vagyok a szemedben
csatornákon sodort az ár idáig, és most napfényben zuhanok
halálomban keresem a vigaszodat
megkönnyebbülés vagyok a kérdések közt és a fájdalmas éjjeleken
feltörő öröm lehetnék, de te csak hallgatsz, ha kérdezlek
fájdalom vagyok tehát, izzadságos és sós, ha ízlelsz
válasz nélküli és zuhatag, ha lenyelsz
megismertem a vágyat, ahogy megsemmisültem benned