Z. Pál Tamás

majdnem

csak egyszer írtam szívből, csak egyszer szerettem.
egyszer sírtam önként - majd örökre elvesztem.
most sem merek szólni, félve kaparom a falat.
minden reggel arra ébredek, hogy feladtam egy álmomat.
ma is elvesztettem egyet - felnőtt leszek, senki.
eladom a lelkem - nem marad már semmi.
lázadni szerettem volna, de nem bírtam tovább.
lehajtottam fejem és hallgattam imád.
majdnem elhittem, hogy segíthet valaki
úgy élek, hogy elhitetem mindenkivel - nem nehéz szeretni
de viszolygok magamtól - a jövőtől s a mától
ne nézz rám, eltűnök éjfélkor.

2005. november 11.