minden holnappal közelebb kerülsz a szakadékhoz
szakadékhoz, kettőnk közt ágaskodó naphoz
perzsel az égbolt
várat a csend
mindkettőnkben ugyanaz a rend
szül kérdéseket, mutat előre
haladéktalan és halaszthatatlan jutottam dűlőre
kérdésekkel és válaszokkal telve
rohantam a síneken, minden végtelen felé
minden végzet mélységeiben
határtalan kék egekben szárnyalt az éji lepke
rászállt kézfejemre, nem hallottál semmit
nem akartál senkit
csak magamat bántottam
mert vontatottan és tagoltan
mondtam ki a neved.