Z. Pál Tamás

a nappal

égbe kiáltok.
földre ülve zokogok.
üres kádban fekszik, és felvágta ereit a nap
kicsordult a fény, és eltelt vele a szoba
nem látlak a tükörben.
megvakultam.
kitapintottam a kilincset, de nem álltál a túloldalon
inkább maradok. elvérzek a nappal.

2005. november 2.