Z. Pál Tamás

A pillanat

A pillanat
Amely mellettem elszalad
Sikít és üvölt hogy
Senkinél nem marad
Semmi nyom hogy itt járt
És hogy hiába kiált
Az emberekhez
- és hogy rá senki sem várt…

Úgy érzi egyedül van
Úgy érzi magányosan
Nem megy semmi sem
Úgy ahogy kellene
Ezért én megsajnálom
Szeretem ápolom
Magam mellé fogadom
És most már nem sikít
S nem is üvölt nekem
Hanem csengő-angyali
Hangon suttogja
‘Tiéd vagyok tégy velem
Amit kívánsz’
De én megkaptam
Mindent s elengedem.

2000. június