Ez most Neked szól, a távolba
Oda, ahol senki sem hallja
Mi az, amit a füledbe suttogok
És előtted el nem hallgathatok:
Csodálatos vagy, ismerni szeretnélek
Nem akarok csalódni, nem fogok
Azonnal beléd szeretni
Közben akarom megtenni mit kell
S nem ér csalódás és Te sem teszed
mit nem kell. Minden nap élet
és minden perc csend, mi anélkül telik el,
hogy lobban az ég.

Minden gyönyörű virág ellenére
Rám szakad a sors
Nem arra kell a szó, hogy mondjam
hanem, hogy simogassalak valamivel
mert nem szabad kézzel...

tudom felesleges az egész
hiába traktállak minden szavam a sötétségbe hull
hol hideg kövön koppan és megfullad
a zajtól mi körbeveszi és bepiszkolja
hiszen fényben született, de nincs ki meghallja
minden nap egy újabb talány,
mely arról mesél hogy nincs több talán
hisz minden biztos és végzetes,
és unom már az egészet,
nincs ki rám nyomja a bélyegét,
és ez fáj nagyon

fogj meg, ragadj el, húzz magadhoz, nem bírok leszállni
elvisz a szél, ha nincs egy ág, ami belém akad...
nincs ki megáld, ha te nem átkozol el
én nem szabadulok, mert az a fontos,
hogy fájjon, mert akkor majd el lehet tüntetni
a sebeket, amik sohasem tűnhetnek el teljesen...