Bizonyosan egy inspirációnak csúfolt vágy tette tönkre az érzést
mi születőben-távolodóban fagyott földbe vágyva égette
le rólad a ruhát, hogy állj itt csupasz-őszintén
s dobáljanak ők a kérdőjellel-kampózó s más jegyekkel korbácsoló szavakkal.

És te elhitted hogy kíváncsiak rád, pedig csak nézni jöttek
ahogy megtörsz, miközben szembehunyva mormolod azt az imát
amiért csak lehangolnálak - hogy lásd mily pőre
hazug bástya mindenkinek szánva, s pont ezért szellemkép
ingatag világkép, mindbe plántálva vérrel a hitét.

A hagyomány szerintük így talán nem vész el
én azt mondom, légy az, ki nem az úton jár
legyen így kietlen és boldog mosolyra húzza szád
ez az ismeretlen és felszántatlan táj.