Nem így lesz majd vége, színtiszta pirosakba sem hajlik soha át semmi
bár befestettem a padokat - csapdaként - hátha leheveredsz majd
és akkor ott lesz a hátadon, észrevétlen színnel jelzésem
mi bizonyítja nekem, emberként gondolkodsz, te is elfáradtál
és akkor majd léphetek, mert alapom is lesz rá
segítségedre rohanhatok, ha nem is vágysz tán még rá
és látod - tudod te - igen, így teszem majd tönkre ezt is
minden vékony burkot pukkasztok, és ahogy leszakítom
mindazt, amit másból neveltél, másnak szántál
én leszek az ördög végre minden angyal vállán.