Repedt bársony szíved ablakain át
Néztünk végig egy csillagos éjszakát,
Melyben mindketten ott voltunk, s a bizonytalanság,
Hogy majd végül osztozunk mindabban, mi fáj.

Oltókés a születés,
és olló így a halál.
Egy dolgot súgj még meg nekem
csak valamit, mi nem fáj;

Két pont között végtelen,
érthetetlen út áll.