Kettesben magammal.
Szaggatott zajokkal.
Bőröm alatt lopakodó remegéssel.
Tétova vezekléssel.
Vakságomban útkereséssel.
Üresen kongó kérdésekkel.
Meddő válaszok temetnek el.
Koszos tányérokban fedezlek fel.

Mint válasz a semmire.
Szellemvilágomba tartasz egyre.
Nyomorul panoptikum, s benne
mindenki kapott új testbe
bújtatott lelket, és hogy elfedje
mindezt a viasz-értelmet rendre
csak élére vasalt ruhák
közt benyúló tenyerek
bánatunkat naptejjel
kenik be.