Gyere táncolj, lötyögjünk a holdon
szorítsd meg a kezem, hogy a vérem kibuggyanjon
torkomban a szavak zubognak rendetlen
kérődző beleim vágyakozón s hirtelen
nyelik el arcod, mintha nem is lenne
soha több perc, ami nekünk viselkedne.

Menjünk most nyugatnak, majd pörögjünk sírva
hátha felvesz valaki, ahogy meg lett írva:
hogy az úttalan utakon érkezik a társunk
örömlő magányunk és dicső elmúlásunk
gyere, nézz le te is a sziklánkról hajnalig
lámpásunk világítja majd a sátrat, míg bokáink
közt ugrálnak a vágyak, hogy egymás nélkül
legyünk, hisz tudjuk rég, együtt csak kihűl
ez a kondérnyi szerelem-pörkölt
vérben állunk nyakig (suttogja az ördög),
ahogy röhög a markába, nevetek én is.

Mert dalára vártam a hitednek.
Tudtam, hogy az lesz az a nap,
mikor minket majd kitesznek
mindenféle játéknak, de legfőképp remegnek
most lábaink így messze
házunktól az égbe fel röppintett
valami sárkányférge isteneknek
nyakunkról a libabőrt cuppogva leette.

Itt röhög a tömeg, ki megtette - elnyelte.