Leültem egy dombra és most várom, hogy mind előjöjjön,
hogy itt bukdácsoljanak gáncsomon s terüljenek hanyatt,
addig nézem őket némán, míg létképtelenné nem szikkadnak
ekkor teszem zsákba, majd konténerbe s afölött
évezredes őrséget szervezek.

Adományaikból azoknak
kik talán bíztak még a jóban és néha nem hazudtak
maguknak, s én ebből gyűjthettem erőt, hogy nem is tudták
miközben aludtak, hogy kiürítettem körülöttük az összes kukát,
és vonyítottam igen, néha üvöltöttem a holdunkra,
s ezáltal titkon megloptam a szorosan ölelő éjszakát.