Zaklatott pirosba bújt megint lelked
hogy veszítsed magadba mindenem
míg figyelsz (megfigyelsz)
törpe illatok felhőibe
valamelyest vágyódom megint
de még haladéktalan legyint.

Valami lényekkel társalogsz
szatelit vágyakkal dacolsz
hogy vedd magad alá
világom távjait
méricskéled vakon
mondd mi bánt - nézd hogy hagyom.

Mármint-apróságok féktelen hévvel lát
legitt nincs már egy barát
míg magányba kapcsoló
hosszabbított rozoga
napocskákba hunyó utolsó vacsora
teríts meg kérlek öntsd már szavakba
hogy takarodjak végre
tűnjek el hajnalra.