Mindannyian bennem.
Nézz csak a szemembe, nézz kedvesen
vonaglok, míg szeretsz
örömmámor repeszt
vakká, vonatok alatt
fetrengek
nézd csak a testem
ahogy feslett lelkem szemedben kerestem
rózsát lopott vérem
foltot hagy az éden
kapuján a nevem.

Nem kerestem benned
hazug isteneket
nem véstem fel neved
arcodra fagytam csak
nevetésemben ott laktak
mind, kik éjjel vártak.

Lett egy hát az isten
lett elveszett és értetlen
míg mártírrá lett szellem
vágyakozott mindenre
mi nem maradt meg bennem.

Így hazudtuk végig
sötét évezredet
hogy itt álljak vakon
és benned elvesszek.