fenenagy veszedelem veretlen testeken
hogy úgyahogy megfeneklett érzetek
végzetem kérdezett lényekben
vérzett egy csók szivárvány réteken
ajkaimról illatot rabolt tavasz
minden fájdalma hogy esőbe burkolt
egyetlen éjszaka és nem leltem magam
benned alhattam hát örök álmot
mint magzat nyugalmával várlak
akaratos csemete sovány miértjeink
halovány részeink összegabalyodnak a napon.