táncolni a napon
pörögni gazdagon
megrakott tálak
körül hogy szíved s karod
együtt örül
így mutatsz be a jövődnek
hogy tegnapodban felejtenek

nem is hagynak
némán nézni
nincs kedvük már végigmérni
testileg a hovatartást
és a mindenütt csak
összehányást hogy hagyjanak
hát magunkra
pörögni a halott napra

elsírni csak minden álmunk
megszakadhat hát a hátunk
a végtelennek hitt súlyokban
alattunk kutyákat tart egy asztal
felettünk az ég vigasztal
minden lelkünk kell majd nekik
nem is hiszik el hogy élünk

dalold hát a piros nótát
hogy remegjen meg a világ
s ölelj egyszer de az legyen
a mindenki szerint látott végtelen
hisz nem kell most ennél kevesebb
csak az esőben kegyesebb
a csók ennél a sivatagnál

ha nem értesz majd akkor is megtalál
a sorok közé rejtett lényeg
hogy valahogy értem én is igen...