persze hogy ígértünk felhőket
s belőle villámok tüzét is
elveszteni az eredendő félelmet
erdeink mélyére remegve bújni

farkas-vérben fürdetett a holnap
vermek kilátástalanságába temetett
hogy belehalni az egyetlenségbe
talán keveseknek adatott meg

kérkedőn szemlélődni a magasból csak
némán hogy mutasd magad újra nekem
bénán szeretlek görcsbe rándult
testek vonalán indul el szívem

ragadozó karok öleléséből szakadt
gyermekségem naiv szüleményei
e sorok és kiszabadulhatna most már
minden démon hogy szavaimba halok

rettegve várj míg jelzem hogy leomlott
minden és a lélekvesztők ingoványában
térdig járok minden párhuzamos imában
mi életet ont hogy titkok titka maradj

vizenyős felhők inkább és zuhanó plafonok
a gyűlölet szublimál kékeszöld maradok
mert minden átformál mi hozzám ér
vak vagyok ha nem látom

(mi tegnap is itt volt és örökkön bennem él
ugatja csak a fényt és megrogyott habok
küszködésében létezik a tenger
holnap végre átlátszóvá válhatok)