Z. Pál Tamás

megint csak

hogy is lehetne, hogy lélegzetvisszafojtva sétarepülésbe kezdek
hogyan is kellene viselkednem ebben a sárlavinában (ellenem)
talán nincsenek helyükön a kérdések sem időben, sem egyébként
talán vágtató végzetek (vágtató képzetek) mezején
lélegeznék (visszatartom tehát)

képek fogytán, sivatagi oázisra várva talán
unalmasnak ítélt színtelen önmagamra
zárok minden ajtót
s bilincset karomra.
hát némulok inkább a vörösig.

2006. március 19.