szívekbe szakadt szögeken lógott kedvetlen éjszakánk
hogy ezer ember lábnyomát olvastam, míg féltem
minden remegésben ugyanazokat a hullámokat
ugyanazokat a szárnyakat reméltem, hogy adj,
hogy elvegyél inkább - hogy szeress és kérdezz
vég nélkül faggass.

kedveskedő égi szerencsétlenség vagyok
hajnalban arcodról csillagot lopok