bennem feszülő és bennem ragadt
vadnak tartott felforgató hamvak
elképzelések, hogy hogy is lenne szép
ha minden nap valahogy
rámszakadna végre az ég
a mindenség - a halottak táncoltak
ebben a testben

várták igazukat, ahogy én csak lestem
magam - magamagán kívül
erek országútján vártál
véremben oldódtál
hazugságnak, vagy talán álomnak hittelek
és hagytam - akartam - a zuhanó rendet
megérteni a rengetegbe veszett csendet
magamban, hogy vonzott a végzet
és minden, ami csak szürkéllő képzet

de nem hitted és nem hittem
talán akaratlan vesztem el
mindenben - most mardos az egyetlenség
és eléget belülről
egy mélymagas és nekem
szegezett kérdés tőled
létezik-e álom, az értelmen túl