mélymagas temagad mondtad mélyfekete énmagam
lelkemben minden olyan zagyva, csak csemete
a vágy, de így is megaláz,
mikor szavakra kényszerít
mert tükröt tör és válaszol
hogy te vagy, kit temagaddá tettél
hogy nekem így tetsszél - maroknyi könny
és egy csepp só légy tengerem háborgatója
talán-percek okozója, mi boldogság
mert csillagok alatt ébredő bizonyosság
talán a rag és a személyesített tárgyakba
vesző igétlen idő.

és temagad légy, hogy ne mondjam ki
hogy úgy légy szent és önzetlen csaló
ki magának csalja ki belőlem
minden vágyamat és szívemet tekerd körbe
ne kapjon levegőt - mondd örökre
és mondd, hogy fáj a jó
hogy lásd nekem is jó ha fáj
mi gyarló és mi meggyaláz
a szó vagy a tett - elodáz
minden perc.

hogy megfejts - szárnyaimba ragadok
hogy elgondolkodtass - fakó képeket faraghatok
talán érzékeny vagy görbe vének s vakok
mind idebent, de porszemek gördülnek elő
minden mosolyod nyomán belőlem
hogy géptelen és emberi lelkekbe
szülhessem meg a valóságot
mindenbe illeszthető valótlant
mi törvény helyett vágyott
céltalansággá vált bennem
veled.